Ez a fotózás egy kivételes pillanat volt az időben, és mi részesei lehettünk a varázslatnak. Omladozó vakolat, pókhálós ablakok — mindez nem veszteség volt, hanem ajándék. Ritka alkalom, amikor a szépség ennyire nyers, ennyire őszinte. A múlt ott volt minden sarkon, és bőbeszédűen mesélt. Nem csupán díszletként szolgált: élő történetként vett körül minket. És mégsem csupán emlékezés volt az ottlétünk, hanem valódi jelenlét. Judit és Szabolcs folytatták ezt a csendes, elegáns mesét: megjelenésük, ruhájuk és őszinte érzéseik tökéletesen illettek a tér időtlen világába. Olyan varázslat született, amit nem lehet berendezni – csak megélni.