Lepattant falak, málló vakolat, színes minták, éles kontrasztok – minden részlet egy tudatos alkotás része volt.
Nem a hibátlan külsőségek érdekelték őket, hanem az a világ, amit kifejezni akartak: nyers, szabad és őszinte.
Kerülték a giccset, a sznob díszleteket, a tökéletesség álruhájába bújtatott unalmat.
Szülőföldjük jellegzetességeit nem elrejteni, hanem megmutatni akarták – nem pusztán háttérként, hanem művészi inspirációként tekintettek rá.
Borsod romos házai, omladozó udvarai az ő szemükben nem háttérként szolgáltak, hanem inspirációként – színtér, ahol valami új születhet.
Itt nem a környezet volt tökéletes, hanem az, amit együtt teremtettek: bátor, őszinte és művészien szabad jelenlét.